Andi írta:
„Nagy élmény a masszázs, de még nagyobb élmény a mauri masszázs, mert a masszázs mindig jó a testnek, de ez nem hétköznapi ajándék volt a lelkemnek is. Az a kényeztetés, az a páratlan odafigyelés, amit abban a kilencven percben kaptam...
Elhittem, hogy én vagyok Sandra Bullock, mert én is "megérdemlem". És biztos vagyok benne, hogy Sandra Bullock sem kaphat többet hasonló esetben egy elegáns hollywoodi szalonban! ...mert lehet, hogy a környezet gazdagabb, és az ablakon kitekintve az óceánt látja maga előtt, de az is biztos, hogy ennél több alázattal az ő testéhez sem érhetnek, és a törülközője sem lehet annál jobban előmelegítve, mint amennyire az a testnek éppen kellemes. Mert megérdemlem...”
Orsi írta:
„Nem tudok elaludni, muszáj írnom. Annyira jól érzem magam a bőrömben, teljesen furcsa, a mosolygást meg nem bírom letörölni az arcomról. És nem is akarom. Újra lettem formálva-formálódva. A legelejétől az jött, hogy mintha most alakulna ki a testem, fogantatástól.
Olyan gondolataim jöttek, hogy talán a gerinc így "húzza magára" az anyagot, húst, és lesz belőle izom aztán. A képlékeny, gyúrható anyagot lágyítani és alakot, formát adni (agyag, tészta).
A bal lábamnál jött egy érzés egy régi nyárról, amikor a tengerparton a nap égette a lábamat. Beszéltük utána, hogy ekkor volt, hogy tudatosan ellazítottam. Talán a figyelmem is kikapcsolódott jobban innentől, mert már inkább szigetszerű emlékeim vannak.
Már hanyatt fordulva a bal karom-kezem után voltam nagyon szomorú, már azt hittem, sírni is fogok. Kérdeztem is, hogy ez szomorú zene-e, mert én nagyon szomorú lettem. Ami fura volt, mert előtte, a másik karomnál talán, nagyon jó volt, volt közben többször, hogy az anyu jött elő bennem, az érintése Juditnak néha, amikor éreztem a kezét, olyan volt mint anyué - volt vagy lehetett volna. Meg időnként úgy éreztem, hogy nagyon 'nehéz munka' lehetek, nagyon kemény, ellenálló, makacs, sok-sok erő és kitartás kellhet hozzá.
Az elején volt erős benyomás, hogy mint egy művész formálja az anyagot, elmélyülten és játékosan, kedvvel. Mennyire más volt ez, mint a hátam nagy keménysége! Felmerült, hogy vajon magamat megalkotom-megalkotnám ilyenre, és így?
Az arcot nagyon 'vártam'. Kezdtem tényleg megszületni. Ez már rajzolás volt, követtem a vonalakat, hullámok és csigás spirálok a végén, egyszerre a szimmetria szerint, de persze a szinkron nem jelent egyformát. Jöttek képek is kicsit arcfestésről, mennyi vonal és rajzolat és minta van az arcban!
És végül éreztem, ahogy elkészült a mű, és az alkotó a tenyerén megtartott, szinte feltöltött, és aztán a magam lábán álltam-lebegtem.
Aztán beszélgettünk, és a buszomat még éppen elértem :-)
És azóta nem nagyon tudok betelni magammal :-) Élvezem, ahogy hajlékony és mozog a testem, ahogy én mozgok. Eddig is mozgott, csak én nem éreztem így, belülről, csak nagyon-nagyon rég, néha. Kiültem a kertbe a lépcsőre kétszer is, közte fürödtem, és valahogy ficánkolok a bőrömben, pezsgek és élek.”
Gergő írta:
„Az első masszázst követően nem volt nehéz letennem a cigarettát. Sőt! Hetekig nem volt kedvem rágyújtani utána. De makacs vagyok, ezért ismét visszaszoktam. Egy hónapra kaptam új időpontot - már nagyon vártam, mert dohányozni drága. És tessék: második alkalommal ugyanúgy ment, mint elsőre. Nem gyújtottam rá újabb két hónapig, közben meg nagyon energikus voltam és vidám. De az ördög nem alszik, a kísértés erős. Most alig várom a harmadik masszázst! Ezúttal megfogadtam, hogy három hónapig nem gyújtok majd rá... az a baj, hogy a masszázs miatt nekem megéri visszaszokni! Nagyon klassz, ahogy leveszi a terheket az emberről! Három héttel az első alkalom után beszélgettünk a barátommal, hogy nem is értjük, mitől érezzük magunkat általánosságban ilyen jól. Éppen három hete ilyen jó... mitől lehet? Csak másnap esett le, mi volt három héttel azelőtt. Rögtön írtam is egy sms-t: Persze, a masszázs!”
